Megjelent a Hitelintézeti Szemle 2022. márciusi száma

Folyóiratunk márciusi számának fókuszában a klímaváltozással kapcsolatos egyes pénzügyi kérdések állnak. A Jövőképünk rovat írása a klímaváltozással kapcsolatban a központi banki gyakorlattal foglalkozik. A megjelenő tanulmányok a klímaváltozás által érintett amerikai jelzáloghitelezésről, a magyarországi hitelintézetek klímakitettségéről, a hitelkockázati veszteségbecslésről és az IFRS-alapú beszámolóra való áttérésről szólnak. Az esszé témája a 2021. évi közgazdasági Nobel-díjasok munkássága. A szakmai cikkek az adatvagyonnal és a bankok jövőbeni szerepével foglalkoznak. Podcastunk ez alkalommal is egy aktuális témáról, az adatvagyonról készült.

Kolozsi Pál Péter, Ladányi Sándor és Straubinger András cikkükkel felhívják a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás jelentette kockázatok és lehetőségek megismeréséhez elengedhetetlen a megbízható pénzügyi információk hozzáférhetősége és transzparenciája. A szerzők bemutatják, hogy a környezeti fenntarthatósági riportálással kapcsolatos szakirodalom és gyakorlati tapasztalatok alapján a pénzügyi eszközök zöld kockázatainak értékelésekor milyen kihívások adódnak, valamint ismertetésre kerülnek az önálló klímakockázati jelentést publikáló jegybankok által alkalmazott klímakitettség-mérési módszertanok és gyakorlati megoldások.

Baranyai Eszter és Banai Ádám az amerikai jelzáloghitelezés területi egyenlőtlenségeit vizsgálják klímaváltozással kapcsolatos szempontok alapján és a kapcsolódó jegybanki lehetőségeket tekintik át. Rámutatnak, hogy a jövőbeni hőségnek leginkább kitett területekre arányaiban több hitel áramlik, amit a nagyobb populációs és gazdasági jelenléttel hoznak összefüggésbe. A hitelezők ezeken a területeken enyhén több hitelkérelmet utasítanak el. A tanulmányban tárgyalt példa illusztrációként szolgál arra, hogy miért és hogyan célszerű a jegybankoknak kiemelten foglalkozni a klímaváltozás pénzügyi rendszerre gyakorolt hatásával.

Ritter Renátó tanulmányában a Magyarországon működő hitelintézetek vállalati hitelportfóliójának klímakitettségét mérte fel két módszertan alapján, melyek megegyeznek az Európai Bankhatóság felmérésében alkalmazottakkal, így lehetséges az eredmények nemzetközi kontextusba helyezése. A két módszer együttes használatával kockázati csoportok kerültek kialakításra. A magyar intézmények a klímaváltozás negatív hatásainak nagyobb arányban lehetnek kitettek európai uniós társaiknál: a hazaiak 1,2 százaléka a vélhetően nagyon magas átállási kockázatoknak kitett felső negyedbe, míg több mint 55 százaléka a magas átállási kockázatoknak kitett közép-felső negyedbe került besorolásra.

Szabó András Viktor tanulmánya a felügyeleti stresszteszt-keretrendszer egyik legszámottevőbb alkotóelemének, a hitelkockázati veszteségbecslés továbbfejlesztését célozza. A szerző a bankok által folyósított jelzáloghitelek rövid távú nemteljesítési valószínűségének kétlépcsős meghatározása mellett egy olyan módszertant is bemutat, amely összhangot teremt az IFRS 9 értékvesztésképzésre vonatkozó előírásaival. Az alkalmazott modellek a hazai pénzügyi intézmények stresszhelyzetben felmerülő veszteségelnyelő szükségletének pontosabb becsléséhez nyújthatnak segítséget.

Az IFRS alapján készült pénzügyi kimutatások már nem csak a konszolidált, hanem az egyedi beszámolók szintjén is egyre gyakoribbak. A banki hitelminősítések során mind a magyartól eltérő struktúrával, mind az egyes mérleg- és/vagy eredménykimutatás-sorok tartalmi különbözőségével is meg kell küzdeni. Tarpataki Eleonóra, Filyó Janka és László Norbert tanulmányukban az IFRS-re áttérő magyar vállalkozások adatait elemezték és rámutattak arra, hogy egyedileg jelentős eltérések tapasztalhatók ugyan, azonban összességében nem jelentős a különbség a főbb pénzügyi adatokban.

Az 1980-as és 1990-es években a munkagazdaságtan élen járt a közgazdasági elméletek, a statisztikai módszerek és az új adatforrások kombinálásában. Ebben úttörő szerepe volt David Cardnak, Joshua Angristnek és Guido Imbensnek, akik 2021-ben, oksági kérdések megfigyeléses adatokból való megválaszolásáért kaptak közgazdasági Nobel-díjat. Főbb módszertani újításaik hatására a közgazdaságtan egy inkább elméleti tudományágból egy empirikus eredmények által dominált tudomány lett, amelynek módszereit számos más társadalomtudományban is alkalmazzák. Ezen újításokat tekinti át Hermann Zoltán, Horváth Hedvig és Lindner Attila, egy-egy közgazdasági alkalmazással illusztrálva.

Izsák Gábor, Palicz Alexandr, Szász Katinka és Varga Balázs az adatok 21. századi kiemelt gazdasági szerepének várható hatásait mutatják be és sikeres nemzetközi példákkal rávilágítanak, hogy az adatgazdaságra történő áttérés nem pusztán a gazdasági szereplők hatékonyságának fokmérője, hanem túlélésének záloga is, különösen a pénzügyi szektorban, amely folyamatban az állami szerepvállalás is elengedhetetlen.

A bankok évszázadok óta a gazdasági élet kulcsszereplői, a jelen évszázadban azonban a digitális fejlődés új versenyhelyzetet teremtett számukra. Nyikes Ádám, Papp István és Sajtos Péter szakmai cikkükben bemutatják a pénzügyi szektor átalakulásának főbb irányait és ezek alapján felvázolnak három lehetséges jövőbeli fejlődési forgatókönyvet.

A Hitelintézeti Szemle márciusi száma a fentieken kívül egy könyvismertetést és két konferenciabeszámolót is tartalmaz.

Jó olvasást kívánunk!

A Hitelintézeti Szemle szerkesztősége