Szakmai beszélgetés a Jövőképünk rovat Centripetális és centrifugális erők az Európai Unióban című esszéjéről

Beszámoló a Hitelintézeti Szemle és a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) közös online rendezvényéről

Centripetális és centrifugális erők az Európai Unióban címmel jelent meg Szapáry György esszéje a Hitelintézeti Szemle 2021. decemberi számának Jövőképünk
rovatában. Az írás kapcsán 2022. január 27-én a Hitelintézeti Szemle és az MKT egy széleskörű érdeklődést kiváltó online kerekasztal-beszélgetést szervezett, amely az MKT YouTube-csatornáján élőben volt látható.

YouTube: https://www.youtube.com/watch?v=IHG_U6QyQ1Y

MKT-podcast: https://anchor.fm/mktpodcast/episodes/Centripetlis-s-centrifuglis-erk-az-Eurpai-Uniban-e1dlk9g

Szapáry György esszéje: http://doi.org/10.25201/HSZ.20.4.120131

A résztvevőket Virág Barnabás, az MNB alelnöke, a Hitelintézeti Szemle szerkesztő-bizottságának elnöke köszöntötte. Elmondta, hogy az MNB azzal a szándékkal vette át a Hitelintézeti Szemlét, hogy hidat képezzen az akadémiai kutatók, a szakmai közvélemény és a társadalom között, illetve fúziókat alkosson a különböző, nemcsak szigorúan vett közgazdasági tudományterületek között. A rendezvény témája kapcsán felhívta a figyelmet, hogy az államok bármilyen szövetsége hosszútávon akkor képes fennmaradni, ha jólétet tud elérni. Az Európai Unió ebből a szempontból eleinte jól működött, de az utóbbi évtizedekben számos kihívással – például az észak-déli megosztottsággal vagy rég nem látott inflációval – szembesült.

A beszélgetést Gottfried Péter, az MNB Monetáris Tanácsának tagja vezette moderátorként.

A rendezvény keretében Szapáry György, a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadója ismertette az esszé főbb megállapításait. A 21. század válságai felszínre hozták az Európai Unió széthúzó erőit. Az eredeti centripetális erő a béke megteremtését szolgálta. Ez az erő olyan eredményeket tudott felmutatni, mint a négy szabadságjog elérése, a Schengen-i övezet kialakítása vagy az euro bevezetése. Ugyanakkor ez az összetartó erő felhígult az évtizedek folyamán. Négy széthúzó témát emelt ki: a bevándorlást, az EU-s költségvetési politikát, a külpolitikát és a szuverenitást érintő föderalista gondolkodásmódot. Ezeket a témaköröket a közép-kelet-európai országok másként látják, mint az Unió fejlett tagállamai. A különbség egyik oka, hogy a fejlett tagállamok korábban jelentős gyarmatbirodalommal rendelkeztek és ismerik a migrációban érintett népcsoportokat, azok kultúráját.
A közép-kelet-európai országoknak viszont nem voltak gyarmataik, ezért másképp tekintenek a bevándorlókra. Az EU-s költségvetés kapcsán jelentős észak-déli vita alakult ki. A külpolitikában Oroszország és Kína EU-s megítélése nem egységes.
A szuverenitás versus föderalizmus vita pedig talán a legvitatottabb és legkényesebb kérdés. Az említett négy témának az EU jövője szempontjából meghatározó jelentősége van.

Gottfried Péter szerint konstrukciós problémával szembesülünk. A közép-kelet-európai országok 2004-es csatlakozásával az Unió sokszínűbbé vált. Ezzel párhuzamosan néhány tagállam az integráció további elmélyítése mellett kardoskodott. Ennek a két ellentétes erőnek – a diverzitás elfogadásának és az uniformizálásnak – az összehangolása különös óvatosságot és érzékenységet igényelt volna. Ez nem történt meg. A megoldás az lehetett volna, ha az alapokat, például az egységes piac működését és a versenyszabályokat megerősítik, viszont az ezekre épülő politikák esetén nagyobb rugalmasságot engednek. Ennek ellenére úgy véli, hogy a centripetális erők sokkal erősebbek, mint a centrifugális erők.

Martonyi János, a Szegedi Tudományegyetem emeritus professzora, volt külügyminiszter egyetértett az esszé szerzőjével, hogy a béke megteremtése volt a legfontosabb cél. Véleménye szerint veszélyessebbé vált a világ és a biztonság kérdése egyre inkább előtérbe kerül. Enélkül a többi, fontos gazdasági kérdésben, nem érhetőek el eredmények. 2016-ban épp Magyarország mondta ki, hogy közös védelmi politikára és képességre van szükség. Emellett hangsúlyozta sajátos nemzetfelfogásunkat, amely egy kulturális, nyelvi, történelmi és szellemi tartós közösséget jelent 15 millió magyar számára. Míg a kulturális nemzet egy természetes képződmény, addig az integráció nem az. Az integrációnak folyamatosan bizonyítania szükséges magáról, hogy hozzáadott értéke van és Európának képesnek kell lennie az önálló cselekvésre.

Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese, parlamenti és stratégiai államtitkára szerint az európai integrációra nem lehet tisztán csak gazdasági kérdések szempontjából tekinteni. A modern kor közgazdászainak társadalmi problémákra is választ kell adniuk. Nagyon fontos kijelenteni, hogy Európában vannak összetartást és széttartást erősítő jelenségek és ezeket racionálisan kell vizsgálni. Nem lehet evidenciaként tekinteni az EU fennmaradására és megerősödésére, ezért szisztematikusan kell dolgozni az egyben tartásán. Az esszében ismertetett megosztó jellegű problémákból három igazából nem gazdasági, hanem inkább politikai természetű. A problémát abban látja, hogy ezek a témák uralják a mai politikai vitákat.

Martonyi János szerint is az egyik legnagyobb centrifugális kockázat azoknak az ideológiai témáknak az előtérbe helyezése, amelyek nem egyesítik, hanem elválasztják a tagállamokat. Van egy rejtett, burkolt intézményi hatáskör bővítési tendencia, amit nagyon veszélyesnek tart. Számos ideológiai kérdés esetén teljesen természetesnek kell tekinteni, hogy másképp látják a különböző tagállamok. Ha a vitatott kérdések esetén nagyobb lenne a rugalmasság, a megértés, a tisztelet és a valódi tolerancia, akkor más kérdésekben tovább lehetne lépni. Összeségében az összetartó és széthúzó erők kapcsán úgy fogalmazott, hogy ez mindig is jelen volt, végigvonult Európa történelmén és az Európai Unió 70 évén.

Gottfried Péter szerint azt kell megakadályozni, hogy egyszerre érvényesüljön a lopakodó hatáskörök kiterjesztése és a minősített többségi döntéshozatal előtérbe kerülése. Az utóbbi években túl nagy hangsúlyt kapott, hogy az egyhangú szavazást igénylő döntések minél szűkebb területekre szoruljanak vissza. Ehelyett, érdemes addig tárgyalni, amíg a felek meg nem találják a mindenki számára elfogadható megoldást, különösen az érzékeny kérdések esetén.

Szapáry György hangsúlyozta, hogy fontos lenne egymás történelmének és kultúrájának megismerése, de a nyugat-európai országokban nem tanítják Közép-Kelet-Európa történelmét, keveset tudnak ezen tagállamok társadalmáról, kultúrájáról, pedig ez segítené, hogy jobban megértsék ezen országok gondolkodásmódját. Különbséget tett centripetális és koncentrációs erők között. Utóbbi törekvés meg akarja ragadni és centralizálni akarja a hatalmat a konszenzuson alapuló döntéshozatal keretében.

Orbán Balázs felhívta a figyelmet a luxemburgi kompromisszumra, mely szerint bizonyos kérdésekben, ha egy tagállamnak különösen fontos érdeke fűződik hozzá, akkor az alapszerződéstől függetlenül, fenn kell tartani az egyhangú szavazást. Jogi értelemben lehet, hogy ez nem kötelező, de politikai értelemben ez szolgálja az európai integrációt. Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy meg kell különböztetni a reguláris és irreguláris migrációt, és az az ország, amely elszenvedi a kontrolálatlan migrációs folyamatokat, ott fenntartható a zéró tolerancia, ezt használja például Ausztrália.
Az EU-s dokumentumokba is bekerült, hogy az ellenőrizetlen, tömeges bevándorlás geopolitikai fegyver, amely a tranzit és a fogadó térség destabilizációját eredményezi. Éppen ezért az illegális bevándorlás nem elfogadható.

Készítette:   Tóth Ferenc