Szakmai beszélgetés az inflációs sokkok és dezinflációs időszakok tapasztalatairól

A Hitelintézeti Szemle (HSz) 2023. szeptemberi számában „Inflációs sokkok és
dezinfláció: stilizált tények az elmúlt 50 év alapján” címmel jelent meg Spéder Balázs és Vonnák Balázs tanulmánya. A cikkhez kapcsolódva a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) és a HSz szakmai beszélgetést szervezett 2023. október 19-én, amely az MKT YouTube-csatornáján élőben volt látható.

Virág Barnabás, az MNB alelnöke, a HSz Szerkesztőbizottságának elnöke, köszöntőjében bemutatta a szeptemberi számot. Elmondta, hogy manapság minden gazdasági kérdés az inflációhoz kapcsolódik, hiszen ilyen globális inflációt csak az 1970-es években láttunk. Jó hír, hogy ez a magas infláció már mérséklődött. Magyarországon is jelentősen csökkent az infláció mértéke és remélhetőleg év végére elérheti a 7-8 százalékos szintet, ami komoly gazdaságtörténeti dezinflációs eredmény lenne. Ugyanakkor ez még mindig egy magas inflációs szint, tehát a megkezdett dezinflációs folyamatot 2024-ben is folytatni kell. A 2020-as évek eddigi epizódjai: a koronavírus, az energiaválság és a háború, mind önmagában is inflációnövelő hatással bírt és felerősítették egymás hatását. A történelem során azonban voltak már ehhez hasonló időszakok, ezért nagyon hasznos a gazdaságtörténeti tapasztalatok tanulmányozása.

Ezután Vonnák Balázs az MNB vezető oktatási és kutatási szakértője, a Neumann János Egyetem docense a tanulmányt bemutató előadásában jelezte, hogy céljuk a mostanihoz hasonló globális inflációs sokkok beazonosítása volt. Ezt a Világbank inflációs adatbázisára támaszkodva vizsgálták, amelyben 201 ország szerepel és 1970 óta állnak adatok rendelkezésre. A tanulmány olyan kérdéseket vizsgált, mint például, hogy milyen körülmények között valósult meg gyors dezinfláció nagy inflációs sokkok után, milyen reáláldozattal járt a dezinfláció, és mi határozta meg a reáláldozat mértékét. Az elmúlt 50 évben 2008-ban, 1995-ben (bár ez nem volt globális) és az 1970-es években volt a mostaninál is nagyobb inflációs sokk. Bemutatta az inflációs sokkok alakulását, dinamikáját, sikeres és sikertelen dezinflációk tapasztalatait.

Megállapította, hogy a sikeres esetekben az infláció gyorsan, 2 év alatt normalizálódott (a medián érték 20 százalékos szintről jelentősen 10 százalék alá esett), míg a sikertelen esetekben, nemcsak, hogy nem tudott csökkeni a 20 százalékos szintről, hanem 30-40 százalékos szinten maradt több évig. Ha az infláció üteme nem csökken gyorsan, akkor gyakran magas szinten marad.

A reáláldozatok tekintetében arra a következtetésre jutottak, hogy a sikeres dezinflációk esetén a reál GDP növekedés lényegében nem lassult, míg sikertelen esetekben jelentősen visszaesés tapasztalható. Hangsúlyozta, hogy ez nem jelent automatikusan ok-okozati összefüggést, de elmondható, hogy a dezinfláció nem feltétlen jár együtt reál gazdasági áldozattal. Kiemelte, hogy a sikeres esetekben már az inflációs sokk évében emelkedett a kamat, fegyelmezett volt a fiskális politika (javult a GDP-arányos költségvetési egyenleg), illetve, hogy az inflációt egy globális nyersanyagársokk váltotta ki, ami aztán hamar megszűnt. A reálgazdasági áldozat kapcsán elhangzott, hogy ott alakult kedvezőbben a GDP, ahol nagyobb volt a jegybanki függetlenség, illetve a nyersanyagárak kedvező alakulása csak a kevésbé független jegybankok esetén számított.  

Ezt követően került sor a szakmai beszélgetésre, amelyen a szerző, valamint Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelye vezetője és Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza vettek részt. A beszélgetést Balatoni András, az MNB igazgatója vezette.

Ennek során megvitatták, hogy a stilizált tények mennyiben magyarázzák meg a gazdasági törvényszerűségek valóságos alakulását, illetve, hogy a stilizált tények és a történelmi tapasztalatok milyen szerepet töltenek be az oktatásban.  Felmerült a magas infláció csökkentésének ára. Ezzel kapcsolatban Regős Gábor azt említette meg, hogy az eurozónában sokáig fenntartották a 0 százalékos kamatot a gazdaság stimulálása érdekében, miközben a balti országokban 20 százalékos infláció volt, ami a megtakarítások szempontjából nem biztos, hogy vállalható.  A kamatszintnek mindenképpen összhangban kellene lennie az infláció mértékével. Sebestyén Géza arra hívta fel a figyelmet, hogy a Phillips-görbét figyelembe véve az infláció egyik negatív következménye, hogy megnő a munkanélküliség, viszont hazánkban ez nem történt meg. Balatoni András elmondta, hogy a magas kamatok ellenére a vállalati és háztartási hitelállomány nominálisan még mindig nő Magyarországon (de reálértéken nem, a magas infláció miatt), hasonlóan a régió többi országához.

Nagyon fontos, hogy az infláció mennyire kiszámítható, a magas infláció általában volatilis is. Kiemelendő az inflációs várakozások alakulása: a vállalkozásoknál jelentősen csökkentek az inflációs várakozások, a lakossági várakozás azonban magasabb, bár kedvezőbb irányba mutat, de őket még meg kell győzni. Mindenesetre az év végére várt 7-8 százalék még mindig magas, ennek további csökkentése a cél.

Készítette:   Tóth Ferenc (MNB)