Tőkeallokáció a biztosítási szektorban

2017. szeptember 26.DOI: https://doi.org/10.25201/HSZ.16.3.7497

Szerzői információk:

Balog Dóra: Budapesti Corvinus Egyetem, Általános és Kvantitatív Közgazdaságtan Doktori Iskola hallgatója, kutatását a Befektetések és Vállalati Pénzügy tanszéken folytatja. E-mail: dora.balog1@gmail.com

Absztrakt:

A tőkeallokáció fontos szerepet tölt be a biztosítók vállalati kockázatkezelési rendszerében: a teljesítményértékelés során alkalmazva kapcsolatot teremt a kockázatkezelés és az üzleti területek működése között. A tőkeallokációnak a teljesítményértékelés mellett szerepe lehet az árazásban, valamint az üzleti stratégiai döntések előkészítésében is. A téma különös aktualitását adja, hogy a Szolvencia II-es szabályozás 2016-os életbe lépésével a tőkeallokáció tudatos alkalmazása szabályozói elvárássá is vált a biztosítási szektorban. A rendelkezésre álló szakirodalom igen gazdag, azonban az alkalmazható módszerek sokkal inkább elméleti axiómák, mint az alkalmazók igényei szerint kerültek megalkotásra, jelentős a távolság az elméleti kutatások és az alkalmazás között. Célunk, hogy – egyfajta útmutatóként szolgálva – a tőkeallokációs problémának a szakirodalomban megszokott, igen absztrakt megfogalmazását a biztosítóknál az implementáció során felmerülő gyakorlati kérdésekre bontsuk le, ezzel segítséget nyújtva az elméletileg lehetséges módszerek közötti eligazodásban is. A tanulmányban a tőkeallokáció megvalósítása kapcsán felmerülő kérdéseket vesszük sorra: pontosan milyen célból, mit allokálunk, és hogyan történjen maga a szétosztás.

Hivatkozás (APA):

Balog, D. (2017). Tőkeallokáció a biztosítási szektorban. Hitelintézeti Szemle, 16(3), 74–97. https://doi.org/10.25201/HSZ.16.3.7497

PDF letöltés

The works on this site are licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial 4.0 International License.

Rovat:

Tanulmány

Journal of Economic Literature (JEL) kódok:

G22, G32, C71

Kulcsszavak:

tőkeallokáció, biztosítás, Szolvencia II direktíva

Felhasznált irodalom:

Albrecht, P. (2006): Risk based capital allocation. In: Encyclopedia of Actuarial Science. Wiley, Chichester.

De Angelis, P. – Granito, I. (2015): Capital allocation and risk appetite under Solvency II framework. Műhelytanulmány. https://arxiv.org/abs/1511.02934 .

Assa, H. – Morales, M. – Firouzi, HO. (2016): On the Capital Allocation Problem for a New Coherent Risk Measure in Collective Risk Theory. Risks 4(3): 30. https://doi.org/10.3390/risks4030030.

Balog Dóra – Csóka Péter – Pintér Miklós (2010): Tőkeallokáció nem likvid porfoliók esetén. Hitelintézeti Szemle 49: 1–9.

Balog Dóra – Bátyi Tamás – Csóka Péter – Pintér Miklós (2011): Tőkeallokációs módszerek és tulajdonságaik a gyakorlatban. Közgazdasági Szemle 58: 619–632.

Balog Dóra – Bátyi Tamás – Csóka Péter – Pintér Miklós (2017): Properties and comparison of risk capital allocation methods. European Journal of Operational Research 259(2): 614–625. https://doi.org/10.1016/j.ejor.2016.10.052.

Bingham, R. (2014): Using the Risk Coverage Ratio to Integrate Risk and Return. Contingencies 26(6): 54–59.

Bongiovanni, C. – Pancaldi, L. – Stegernann, U. – Taglioni, G. (2016): Transforming enterprise risk management for value in the insurance industry. McKinsey & Company Report. http://www.mckinsey.com/business-functions/risk/our-insights/transforming-enterprise-risk-management-for-value-in-the-insurance-industry .

Buch, A. – Dorfleitner, G. (2008): Coherent Risk Measures, Coherent Capital Allocation and the Gradient Allocation Principle. Insurance: Mathematics and Economics 42(1): 235–242. https://doi.org/10.1016/j.insmatheco.2007.02.006.

Buch, A. – Dorfleitner, G. – Wimmer, M. (2011): Risk capital allocation for RORAC optimization. Journal of Banking and Finance 35: 3001–3009. https://doi.org/10.1016/j.jbankfin.2011.04.001.

Butsic, RP. (1994): Solvency Measurement for Property-Liability Risk-Based Capital Applications. Journal of Risk and Insurance, 61: 656–690. https://doi.org/10.2307/253643.

Csóka Péter (2003): Koherens kockázatmérés és tőkeallokáció. Közgazdasági Szemle, 50(10): 855-880.

Csóka Péter – Herings, P.JJ. – Kóczy Áron László (2009): Stable allocations of risk. Games and Economic Behavior 67(1): 266–276. https://doi.org/10.1016/j.geb.2008.11.001.

Csóka Péter – Herings, P.JJ. (2014): Risk Allocation under Liquidity Constraints. Journal of Banking and Finance 49: 1–9. https://doi.org/10.1016/j.jbankfin.2014.08.017.

Csóka Péter – Pintér Miklós (2016): On the Impossibility of Fair Risk Allocation. The B.E. Journal of Theoretical Economics 16(1): 143–158.

Cummins, J.D. (2000): Allocation of Capital in the Insurance Industry. Risk Management and Insurance Review 3: 7–27. https://doi.org/10.1111/j.1540-6296.2000.tb00013.x.

Denault, M. (2001): Coherent Allocation of Risk Capital. Journal of Risk 4(1): 1–34. https://doi.org/10.21314/JOR.2001.053.

Dhaene, J. – Tsanakas, A. – Valdez, E.A. – Vanduffel, A. (2012): Optimal Capital Allocation Principles. Journal of Risk and Insurance 79(1): 1–28. https://doi.org/10.1111/j.1539-6975.2011.01408.x.

European Commission (2009): Directive 2009/138/EC of the European parliament and of the council of 25 November 2009 on the taking-up and pursuit of the business of insurance and reinsurance (Solvency II). Official Journal of the European Union, p. L335.

Farr, I. – Mueller, H. – Scanlon, M. – Stronkhorst, S. (2008): Economic Capital for Life Insurance Companies. Society of Actuaries Report. https://www.soa.org/files/pdf/research-ec-report.pdf .

Hamlen, S.S. – Hamlen, W.A. – Tschirhart, J.T. (1977): The Use of Core Theory in Evaluating Joint Cost Allocation Games. The Accounting Review 52: 616–627.

Homburg, C. – Scherpereel, P. (2008): How Should the Cost of Joint Risk Capital be Allocated for Performance Measurement? European Journal of Operational Research 187(1): 208–217. https://doi.org/10.1016/j.ejor.2007.03.020.

Hougaard, J.L. – Smilgins, A. (2016): Risk Capital Allocation with Autonomous Subunits: The Lorenz Set. Insurance: Mathematics and Economics 67: 151–157. https://doi.org/10.1016/j.insmatheco.2015.12.002.

Jorion, P. (2007): Value at Risk: The New Benchmark for Managing Financial Risk. McGraw – Hill.

Kalkbrener, M. (2005): An Axiomatic Approach to Capital Allocation. Mathematical Finance 15(3): 425–437. https://doi.org/10.1111/j.1467-9965.2005.00227.x.

Kim, J.H.T. – Hardy, M.R. (2007): A Capital Allocation Based on a Solvency Exchange Option. Working Paper. http://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi=10.1.1.412.2088&rep=rep1&type=pdf .

Maume-Deschamps, V. – Rulliere, D. – Said, K. (2016): On a capital allocation by minimization of some risk indicators. European Actuarial Journal 6(1): 177–196. https://doi.org/10.1007/s13385-016-0123-1.

McKinsey&Company (2014) From Compliance to Value Creation: The Journey to Effective Enterprise Risk Management for Insurers. McKinsey Report. http://www.mckinsey.com/~/media/mckinsey/business functions/risk/our insights/transforming enterprise risk management for value in the insurance industry/from-compliance-to-value-creation.ashx .

Merton, R.C. – Perold, A.F. (1993): Theory of Risk Capital in Financial Firms. Journal of Applied Corporate Finance 6: 16–32. https://doi.org/10.1111/j.1745-6622.1993.tb00231.x.

Mueller, H. (2004): Specialty Guide on Economic Capital. Society of Actuaries Report. https://www.actuaries.org.uk/documents/specialty-guide-economic-capital .

Myers, SC. – Read, J.A. (2001): Capital Allocation for Insurance Companies. Journal of Risk and Insurance 68: 545–580. https://doi.org/10.2307/2691539.

Ruhm, D. – Mango, D. (2003): A Risk Charge Calculation Based on Conditional Probability. 2003 Bowles Symposium, Georgia State University. https://www.casact.com/education/specsem/sp2003/papers/ruhm-mango.doc .

Ruhm, D. – Wolf, R. (2015): RCM-3 and 4: Allocating Capital – A Hands-on Case Study. Előadás a Casualty Actuary Society szemináriumán, 2015. március 11. https://cas.confex.com/cas/rpms15/webprogram/Handout/Paper4123/Wolf_ RPM2015 Seminar Session _wolf_ruhm.pdf .

Sandström, A. (2011): Handbook of Solvency for Actuaries and Risk Managers: Theory and Practice. CRC Finance series. Chapman & Hall/CRC, 2011.

Shapley, L.S. (1953): A value for n-person games. In: Kuhn HW, Tucker AW (eds) Contributions to the Theory of Games II, Annals of Mathematics Studies, vol 28, Princeton University Press, Princeton, pp. 307–318 https://doi.org/10.1515/9781400881970-018.

Sherris, M. (2006): Solvency, Capital Allocation, and Fair Rate of Return in Insurance. The Journal of Risk and Insurance 73(1): 71–96. https://doi.org/10.1111/j.1365-2966.2006.00166.x.

Tasche, D. (2008): Capital Allocation to Business Units and Sub-Portfolios: the Euler Principle. Műhelytanulmány. http://arxiv.org/PS_cache/arxiv/pdf/0708/0708.2542v3.pdf .

Tijs, S.H. – Driessen, T.S.H. (1986): Game theory and cost allocation progress. Management Science 32(8): 1015–1028.

Venter, G.G. (2004): Capital Allocation Survey with Commentary. North American Actuarial Journal 8(2): 96–107. https://doi.org/10.1080/10920277.2004.10596139.

Venter, G.G. (2009): Next Steps for ERM: Valuation and Risk Pricing. Society of Actuaries Report. In Additional Research Papers Submitted to the 2009 ERM Call for Papers, 2009.

Vrieze, K.J. – Brehm, P.J. (2003): Review of „Capital Allocation for Insurance Companies” by Steward C. Myers and James R. Read Jr. Practical Considerations for the Implementing the Myers-Read Model. The Casualty Actuarial Society Forum. Fall 2003 Edition: 479–492. http://www.casact.org/pubs/forum/03fforum/03fforum.pdf .

Werner, G. – Modlin, C. (2016): Basic ratemaking. Casualty Actuarial Society kiadvány. https://www.casact.org/library/studynotes/Werner_Modlin_Ratemaking.pdf .