Szerzői információk:
Bánfi Tamás: Budapesti Corvinus Egyetem, professzor emeritus. E-mail: tamas.banfi@uni-corvinus.hu
Absztrakt:
Az euro bevezetése politikai és nem gazdasági döntés volt. A jegybankok ellenezték, az Európai Unió szakértői – köztük Lámfalussy Sándor – aggodalmaikat hangoztatták amiatt, hogy a gazdasági unióhoz vezető adó- és költségvetési politikák egységesítése még el sem kezdődött, ráadásul a tagországok már a kezdeti lépések megtételétől is vonakodtak. Az Európai Központi Bank létrehozása és az egységes monetáris politika szükséges, de nem elegendő feltétele az eurozóna működésének. Az uniós szintű költségvetés a nemzeti költségvetések összegéhez képest elenyésző (annak nagyobb hányada a vitatható agrártámogatások forrása), az integráción belüli szabad munkaerő- és tőkemozgások kezelésére, a szükséges jövedelem-újraelosztásokhoz alkalmatlan. Az optimális valutaövezet hivatkozás sem erős érv. Egyrészt az elmélet eredeti megfogalmazásában és a mai hangsúlyokban is az övezet politikai jellege dominál, másrészt az eurozóna a jelen és az elképzelt jövője alapján a földrajzi elhelyezkedés logikájára épül. Az euro bevezetésekor egy súlyos következményekkel járó kérdés felvetése és megválaszolása elmaradt: mi fog történni, ha a tagországok egyes gazdaságai akár a reál-, akár a nominálmutatók alapján nem konvergálnak, hanem divergálnak a fejlettekhez képest, és ennek hatására egyes országok fizetési mérlegeinek a finanszírozási igénye folyamatosan nő? Árfolyam-korrekcióra lehetőség nincs, a kiigazítási lehetőségként adódó bér- és jövedelmi transzfer csökkenését a nemzeti kormány nem tudja, vagy nem meri felvállalni. Ha rátekintünk az eurozóna születését megelőző harminc évben az európai fejlettebb országok kényszerű árfolyamkorrekcióira, nem lehet meglepő, hogy az eurozóna már az eddigi és a soron lévő bővítései után a tagországok reál- és nomináltermelékenységi folyamatai egyes országoknál divergenciát jeleznek, aminek hatásait kezelni kell.
Hivatkozás (APA):
Bánfi, T. (2018). Az euro (eurozóna) a hibás konstrukció, vagy a tagországok az alkalmatlan tagok?. Hitelintézeti Szemle, 17(1), 137–152. https://doi.org/10.25201/HSZ.17.1.137152
Rovat:
Esszé
Journal of Economic Literature (JEL) kódok:
E42, E52, F33, F45
Kulcsszavak:
eurozóna, optimális valutaövezet, euro, devizaárfolyam
Felhasznált irodalom:
Boros Eszter (2017): Endogén egyensúlytalanságok egységes valutaövezetekben. Hitelintézeti Szemle, 16(2): 86–116. https://doi.org/10.25201/HSZ.16.2.86116
De Grauwe, P. (2012): Economics of Monetary Union. Oxford University Press, Oxford.
Ford, A. G. (1965): The Truth About Gold. Lloyds Bank Review, 1965(7): 1–18.
Győrffy Dóra (2013): A válság kezelés dilemmái Európában: a gazdaságpolitika depolitizálásának esélyei. In: Minden Egész eltörött. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 226–259.
Jankovics László (2013): A nemzeti gazdaságpolitikák mozgástere az új európai keretrendszerben. In: Minden Egész eltörött. Akadémia Kiadó Budapest, pp. 198–225.
Kenen, P.B. (1969): The Theory of Optimum Currency Areas: An Eclectic View. In: Mundell, R. – Swoboda, A.: Monetary Problems of the International Economy. University Press of Chicago.
Krugman, P. – Obstfeld, M. (2003): Nemzetközi gazdaságtan. Elmélet és gazdaságpolitika. Panem Kiadó, Budapest.
Lamfalussy, C. – Maes, I. – Peters, S. (2014): Az euro bölcse. Mathias Corvinus Collegium, Budapest.
Lehmann Kristóf – Palotai Dániel – Virág Barnabás (szerk.) (2017): A magyar út – célzott jegybanki politika. Magyar Nemzeti Bank, Budapest.
Matolcsy György (2015): Egyensúly és növekedés. Magyar Nemzeti Bank, Budapest.
McKinnon, P.I. (1963): Optimum Currency Areas. The American Economic Review, 53(4): 717–725.
Mundell, R.A. (1961): A Theory of Optimum Currency Areas. The American Economic Review, 51(4): 657–665.
Pulay Gyula (2015): A költségvetési gazdálkodás és tervezés (költségvetési adótervezés) nemzetközi gyakorlata – az OECD költségvetési alapelvei, az EU költségvetési irányelvei, az EU kis tagállamainak költségvetési gazdálkodási gyakorlata. In: Adózási pénzügytan és államháztartási gazdálkodás II. kötet. Nemzetközi Közszolgálati Egyetem. Budapest, pp. 181–201.
Samuelson, P. A. – Nordhaus, W. D. (2012): Közgazdaságtan. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.